Olykor elgondolkodom azon, mit is jelent valójában a „vállalkozó” szó. Hogy mit jelent nekem egészen pontosan az, hogy vállalkozó vagyok vagy hogy bárki vállalkozó.
Hiszen maga a ‘vállalkozó’ szó is ezt jelenti:
vállalkozik valamire. De mire?
Van, aki arra, hogy megszerzi a pénzt, ez a célja.
Van, aki arra, hogy szabadságot teremt magának.
Van, aki egy szakmára vagy egy ötletre.
Én talán arra vállalkoztam, hogy létrehozzak egy olyan helyet, ahol a vendégül látás egy különleges élménnyé tud összeérni. Itt éppen a thai masszázs és a head spa vagy egyéb más kezelések. Ebben leltem lehetőséget.
Egy helyet, ahol nem csak valami történik, hanem van benne valami több. Nem tudom megfogalmazni egészen pontosan micsoda, de valami több, valami más.
Mindig is kerestem, miben tudnék igazán kiteljesedni, nem volt bennem egyetlen erős hivatástudat vagy előre kijelölt utam.Viszont volt valami, ami mindig természetesen jött: a részletekre való odafigyelés.
Hogy milyen a fény.
Milyen illat fogad valakit.
Milyen érzés belépni egy térbe.
Hogy milyen érzés csak úgy leülni vagy csendben maradni.
Mitől érzi valaki azt, hogy valóban törődnek vele, hogy most nyugtot hagynak neki.
Talán ezért van az, hogy folyamatosan azon jár az eszem:
min lehetne még javítani, mitől lehetne még jobb. Mitől éreznéd Te jobban, nagyobb biztonságban, pihentetőbben magad.
Egy új kezelő, egy melegebb fény, vagy épp túl hangosan berreg a lámpa…
Egy kényelmesebb párna, de ne csak víz és tea legyen, hanem limonádé.
Egy apró részlet a Head Spa kezelésben. Valami, amitől a Vendég még jobban el tud lazulni.
Vicces, mert amikor felmegyek a lépcsőn és bekísérek egy Vendéget, sokszor automatikusan leveszem a papucsomat.
Talán azért, mert én otthon vagyok itt.
Sok munka és annál több szív és szeretet, igyekezet. Gondolat a karmára, hogy körbeér, ahogy néha én meglepek egy-egy Vendéget valami váratlannal. Mert abban hiszek, hogy adni jó, de meg kell tanulni engedni körbeérni.
A vállalkozás és az ember között pedig idővel kialakul egy bensőséges kapcsolat.
Eleinte Te tartod meg őt és építed- szépíted, védelmezed. Viszed előre akkor is, amikor nehéz.
Aztán egyszer csak ő is elkezd megtartani Téged. Minden értelemben. Olyan mintha felállna és menne veled, nem csak Te tolnád előre. Ez az a pont, amikor már kiveszel belőle energiát, mert hallod, hogy jó, hogy szeretik, hogy ad valamit ő maga is. Amikor nem neked kell már kinyitni az ajtót, mert az amire vállalkoztál kezd láthatóvá válni.
Mert kijönnek a Vendégek és azt mondják: ‘Ez nagyon jó volt!’ és látod, hogy örülnek, hogy csendben lehettek, hogy nem kellett dönteniük, hogy megtartották Őket. Hacsak egy kis időre is. Arra vállalkozom, hogy itt ez a hely, ami Neked csendet, gyógyulást, igazi kikapcsolást ad remélem még sokáig. És én ezt oly nagy örömmel adom.
Talán erről szól nekem igazán vállalkozni.